Sajnos akármennyire a békét hirdeti a vegánság, a vegánok között is találni olyan embereket, akik szerény véleményem szerint csak azért lettek vegánok, hogy utána azokat az emberek szapulják, akik nem vegánok. Már elnézést. A minap például megrendezték az első Magyar Vegán Egyesület napját. Az esemény alatt találtam egy kommentet, ami kiverte nálam a biztosítékot. Az egyed arra panaszkodott, hogy mi az, hogy az Ellátóházban tartják az eseményt, ahol alapvetően húst szolgálnak fel. A szervezők válasza nagyon szimpatikus volt: ők hálásak azért, hogy az Ellátóház befogadta az eseményt és az ő tiszteletükre betanultak vegán recepteket. A dühös kommentelő ugyan megköszönte a választ, azért még megjegyezte, hogy ő akkor sem ott tartotta volna az eseményt és ő továbbra is fel van háborodva. Most mondjátok meg, lehet ilyen emberrel azonosulni? Aki mindenben csak a rosszat látja és szar embernek tartja a másikat azért, mert a többség igényeit szolgálja ki. Soha se szeretnék ilyen vegán lenni. Ha elvárom, hogy mások ne szóljanak meg azért, hogy hogyan élek, én sem támadhatom azokat, akik húst hússal esznek. Szívük joga, nem tiltja a törvény, ha szereti hát egye, csak nekem ne kelljen osztoznom az örömeiben. És ezalatt csak azt értem, hogy ne erőltessék rám, ne próbáljanak meggyőzni arról, hogy milyen fontos az emberi szervezetnek, mert én egyszerűen nem értek ezzel egyet. Pont. Persze be kell, hogy lássam, jelenleg a kisebbséghez tartozom és több támadás fog érni, mint támogatás.

Alapvetően úgy gondolom a vegánság, egyfajta nyitottságot jelent. Pedig sosem gondoltam magam egy nyitott embernek, főleg táplálkozásban. Kiskoromban sem tudtak rávenni az új dolgokra. Mindig csak a szokásos bundáskenyér, sajtostejfölöstészta, rántottsajtrizzsel etc. Sokáig azt hittem, hogy minden gyerek ilyen, de aztán rájöttem, hogy ez nem igaz. Ajánlom figyelmetekbe Ördög Nóra és Nánási Pál vlogját, a Nánázsiát. Őszinte leszek, én még soha se láttam ilyen jól összerakott vlogot. Két pici gyermekük van, Mici és Venci, akik hihetetlen egyéniségek és nagyon nyitottak a világra. Legyen szó rákról vagy polipról, ők tuti, hogy megkóstolják és ízlik is nekik. Na én gyerekként tuti, hogy nem kóstoltam meg ilyesmit. Pedig a szüleim sosem voltak vaskalaposak, Édesanyám például imádja az újdonságokat és mindent kipróbál. Szóval nem tudom, mikor lettem ilyen nyitott az ismeretlen ételekre. A vegán kajákban annyi lehetőség van. Hányféle zöldség, gyümölcs, babféle létezik és ezekből annyi mindent lehet készíteni. Bele se gondoltam idáig, pedig elég régóta vagyok vegetáriánus (féligmeddigvalahogyan). Mindent olyan szögletesen láttam. Például az uborkát csak tejfölös, ecetes salátaként, csak és kizárólag megpucolva láttam. A vörös babot csak chiliként, a répát csak levesbetétként tudtam elképzelni. És most, ha fogalmazhatok így, a mellékszereplőket láthatom főszerepben is.

Érdekes, hogy pont ez jutott eszembe, hiszen az eredeti hivatásom a színművészet. Sajnos az utóbbi időben a háttérbe szorult, a színpadon kevés alkalmam nyílik a kibontakozásra. Erre is úgy gondolok, hogy valamiért így kellett lennie. Most más szerepet szántak nekem és ez így van jól. Valahogy úgy érzem, a vegánság a hivatásom is lesz. Még nem tudom milyen formában, lehet így a blogon keresztül, de az egyszer biztos, hogy ez az életmód teljesen új irányt mutat az életemben.