El nem tudom mondani, hogy mennyire boldog vagyok! Persze egy kicsit furcsa ezt írnom, azok után, hogy be van dagadva a szemem a sok sírástól. Tegnap kezdődött. Nem írtam róla, akartam, de aztán inkább kitöröltem mert nem szerettem volna, hogy kinevessetek. De már nem érdekel, tőlem nevessetek, ilyen vagyok, vállalom. Ha állatok szenvedéséről hallok, olvasok egyszerűen nem tudom visszatartani a könnyeimet. Így történt ez tegnap is, amikor az Animal Planetre kapcsoltam és egy majmokról szóló műsor ment éppen. A műsor egyik része egy 7 hónapos gorilla bébiről szólt, aki tanúja volt annak, ahogy lemészárolják a családját. A depressziós bébinek anyára volt szüksége, hogy a bánatba ne haljon bele és újra azt érezze, hogy bízhat, szerethet, élhet. Egy önkéntes hölgy fogadta be, hogy 0-24-be csak a bébivel foglalkozzon. Annak a gorillának a szemei egyszerűen mesélni tudtak, elmesélték az ő történetét, a világ összes fájdalmát láthattam abban a szempárban. Teljesen kiborultam tőle. Aztán jött csak a java... Nekem fogalmam sem volt eddig arról, hogy emberek képesek majmot enni. És igen, ezeket az intelligens állatokat grillezik, fűszerezik, megeszik. Ez borzalmas, csak az tudott megnyugtatni, hogy vannak emberek, akik próbálják megértetni a többivel, hogy ezek érző, értő állatok, akiknek nem kell meghalniuk. Ők nem azért jöttek erre a világra, hogy aztán mi megegyük őket. Önkéntesek videókat mutatnak ezeknek a barbár embereknek a majmokról, ezekről a különleges állatokról és az ő szokásaikról, amik nagyban hasonlítanak az emberekéhez. És ma mivel találom magam szembe a Vegan Sunday Marketen? Egy „csimpánzbarát” feliratú kitűzővel, aminek megvásárlásával a Jane Goodall Intézetet lehet támogatni, akik árva csimpánzoknak gyűjtenek pénzt. Nem lehet véletlen, azonnal vásároltam magamnak egyet és rögtön ki is tűztem a kabátomra.

Rengeteg érdekességgel találtam magam szemben a Marketen. Bár már nem először látogattam ki, eddig a tömegiszonyom miatt annyira nem tudtam elmélyülni a standoknál. Most sem voltam sokáig, főleg azokhoz a standokhoz mentem oda, amiket még nem ismertem és hoztam is tőlük névjegyet, hogy aztán utánuk tudjak nézni. De azért meg kell említsem, hogy a FillGoodtól vásároltam egy kis gesztenyés-kakaós bejglit, mert hát én is várom már a karácsonyt. Édesanyámmal minden évben begyűjtjük a legkülönlegesebb, legfinomabb bejgliket, hogy aztán Szent Este azokból csemegézzünk. Szerintem idén a FillGoodtól is rendelünk majd ilyen bejglit, mert nagyon-nagyon fincsi volt. :) A Tunki-tunkitól zöldborsós-mogyorós tunkit vettem, amit ott rögtön meg is kóstoltam és valami mennyei. Mivel teli hassal érkeztem, annyi standot nem tudtam kipróbálni, de ugye a vegánság nem csak az étkezésről szól.

Ahogy körbenéztem, rájöttem, hogy még nagyon nem vagyok képben. Vegán szappan, vegán arckrém, vegán kutya és macska kaja, vegán sampon, vegán óvszer??!! Mitől vegán a vegán óvszer és a sima óvszer az miért nem vegán? Fogalmam sem volt arról, hogy a kondomokat tejfehérjével készítik. A Glyde -féle kotonok növényi bogáncskivonattal készültek és nem tartalmaznak parabéneket (tartósítószerek), glicerint (kémiai vegyület, cukor helyettesítésére is használják, de ez esetben sikosítóként működik) és szintetikus adalékanyagokat. Szóval leesett az állam, mert sok mindent nem értek és nem tudok ebben a témában és ideje jobban beleásnom magam.

Kifele menet felkaptam egy Vegán Világ újságot. Itthon a kávém mellett alaposan kiolvastam. Megint a sírás fogott el... Tényleg, őszintén ajánlom nektek, hogy a www.veganallatvedelem.hu -n olvassátok el a Mi a baj a tojással? illetve a Mi a baj a tejjel? cikkeket. És úgy amúgy is, nézzetek szét a cikkek között, rengeteget lehet megtudni erről az életmódról. Nagyon elgondolkodtató, hogy mit művelünk, mi erős, nagy emberek ezekkel az állatokkal és persze az is, hogy vegánként mennyivel többet adhatunk a világnak. Környezetvédelem szempontjából is, a növényi étrenddel még a globális felmelegedést is fékezhetjük. Ez elképesztő és ezért kezdtem úgy a mai blogbejegyzésem úgy, hogy mérhetetlenül boldog vagyok mert eddig fel sem fogtam, hogy a sors egy ilyen csodálatos útra terelt. Többnek, jobbnak érzem magam és lehet, hogy még csak 1 hete táplálkozom vegánként, de már nem is akarok másképp élni. Igyekszem mélyebbre és mélyebbre ásni.